Sződy Szilárd

 

1940. július 16-án születtem Budapesten, értelmiségi családba.

Kora gyermekségemben az Operaház gyermekkórusában énekeltem, zenét is tanultam, kürtös voltam, két évet végeztem a Zenekonzervatóriumban.

1958-ban érettségiztem, 1963-ban kitűnő eredménnyel diplomáztam az ELTE Bölcsészkarán magyar-történelem szakon és Pécsre kerültem, ahol tíz évig tanítottam egy technikumban, majd a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán, ahol az adjunktusi címig jutottam.1970-ben doktoráltam - cum laude - historiográfiából. Pécsett külső munkatársa voltam a Dunántúli Naplónak, a Jelenkornak, a Jelenkor-Magvető könyvkiadónak, tanulmányom jelent meg a Janus Pannonius Múzeum kiadásában.

1963-óta rendszeresen foglalkoztam versmondókkal, a Városi Színpadot vezettem, ahol több ősbemutatót és saját dramatizálást mutattam be. E mellett több amatőr színházi fesztiválon nyertem fő és egyéb díjakat. Megyei színjátszó szakreferensként dolgoztam több éven át.

Ennek folyományaként (valamint amatőr rendezői tevékenységem miatt, gondolom,) hívtak Budapestre az akkori Művelődési (vagy éppen Kulturális) Minisztérium Közművelődési Főosztályára amatőr művészeti referensnek, főelőadónak. Amatőr rendezői munkámat a Pinceszínházban, a Csiliben, majd a KISZ Központi Művészegyüttesének színpadán folytattam.

1979 és 82 között elvégeztem a Színház és Filmművészeti Főiskola Színházelmélet Szakát, szintén kitűnő eredménnyel. A nyolcvanas évek elején több évig országos jelentőségű és hírű versmondó műhelyt vezettem a Fővárosi Művelődési Házban. Az akkori tanítványaim alapították a Magyar Versmondó Egyesületet és a Magyar Versmondásért Alapítványt.

1982-től a Minisztérium Színházi Osztályára kerültem, szintén főelőadónak. Többek között részt vettem a Játékszín és a Rock Színház alapításában, valamint több társulat nélküli színház létrejöttében. A nyolcvanas évektől a Dunaújvárosi Bemutató Színpadnál, a Székesfehérvári Vörösmarty Színháznál, a Győri Kisfaludy Színháznál és a Tatabányai Jászai Mari Színháznál dolgoztam külsős dramaturgként.

A hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején több elemző kritikám jelent meg a Színház c. folyóiratban.1997-ben a tervezett Nemzeti Színház szellemi struktúrájának kialakításáról írtam tanulmányt az akkori Kormánybiztosság felkérésére.

1987 óta a Magyar Rádió Rádiószínházának vagyok dramaturgja, több dráma rádióra alkalmazója, hangjáték dramaturgja és rendezője is vagyok. Az én ötletem és kezdeményezésem , majd aktív közreműködésemmel jött létre a "Rádiójátékszín" sorozat. Ezirányú munkámat a rádió akkori elnöke nívódíjjal ismerte el.

Mindezen idő alatt- kisebb-nagyobb megszakítással- tanítottam, 1992 és97 között a Nemzeti Színház Színi Akadémiáján, ill. négy éven keresztül vezettem az Akadémiát, amely vezetésem alatt vált államilag bejegyzett intézménnyé.

A szakminisztérium részére az én vezetésemmel és szakmai szerkesztésemmel készítettük el a középszintű színészképzés tematikáját és vizsgakövetelményeit.

Az elmúlt években külsős dramaturgként dolgoztam néhány (többnyire saját társulattal nem rendelkező) színházban, Jelenleg a Budaörsi Játékszínben dolgozom, dráma-, színház- illetve művelődés és művészettörténetet tanítottam a Zsámbéki Tanárképző Főiskola a Tatabányai Jászai Mari Színházhoz akkreditált színész és drámapedagógiai tanfolyamán.

Két házasságomból három gyermekem-két leány és egy fiú született. Leányaim 1964-ben és 67-ben, fiam 1990-ben.

Sződy Szilárd a port.hu-n

 

Idézetek

"Magyarország legjobb dramaturgja, Czímer József mellé kerültem. Mindig azt mondta, a dramaturg soha ne hagyja, hogy szolgává tegyék. Ez nagyon belém vésődött. A kétezres évek közepéig úgy tűnt, hogy megvalósítható, hogy olyan helyen dolgozzak, ahol a szavam jelent valamit. Egy hosszabb távú dramaturgiai tervvel az ember meg tudja határozni egy színház arculatát."

Dobák Lívia

Sokszor olyan dialógus kerül a dramaturg kezébe, amely leírt formájában csaknem laposan, banálisan, elmondásra érdemetlenül hangzik. De mihelyt valóban «hangzik», tehát a színpadon: tartalommal, az élet akcentusaival, ízeivel, a jó megfigyelés és az emberábrázoló tehetség vérkeringésével telik meg. Mindennek a színpadon nagy és ritka értéke van. A dramaturgnak hallania kell a dialógust. Vannak súlytalan mondatok, amelyek bizonyos helyzeti energiában robbanó erőre kapnak. A dramaturgnak látnia kell a színpadi helyzetet, érzékelnie kell a teret, a proporciókat, a levegőt. A színpad legalább annyira térbeli művészet (Raumkunst), amennyire irodalom. És nem lehet eléggé hangsúlyozni: mindez nemcsak a közönséghatás megalkuvó szempontjaira, hanem a dialógus és az egész mű drámai értékére, lényegére tartozik. Színpadon csak annak van jogosultsága, aminek színpadi dinamikája van, úgy is mondhatnám: ami több a színpadon, mint nyomtatásban.

Bárdos Artúr

"Minden színész beleszólhat dramaturgiai kérdésekbe, mindenki lehet egyszerre kint és bent is. Persze van olyan, amikor úgy érzem, hogy a dramaturg hátráltatja bennem a színészt vagy fordítva; sok feszültséget okoz, hogy folyton véleményeznünk kell valamit, ami még nincs kész, de ha pontosan meg tudjuk fogalmazni a kritikai észrevételeinket, akkor igazán eredményesek tudunk lenni."

Enyedi Éva: "Az abszurditás felszabadít" - fidelio.hu

Enyedi Éva

"A dramaturg az a szakember, aki a hatásért felelős; aki felméri, hogy milyen hatást kíván elérni egy előadás, milyen út vezet el odáig, aztán felismeri azokat az akadályokat, amelyek eltéríthetik a produkciót. Ez nemcsak a szövegre, de a történetmondás, az elbeszélés stratégiájára vonatkozik. Örülök, ha egy rendező képes úgy felfogni engem vagy a munkám, mintha lenne egy ipari kamerája, ami esetleg máshová irányul, mint ahová ő néz, és a kettő együtt talán az egész spektrumot lefedheti" (Magyar Narancs, 2014/08.)

Radnai Annamária

'A dramaturg az, aki emlékezteti a rendezőt az evidenciákra' (Magyar Narancs, 2014/08.)

Ascher Tamás

"Érdekes pillanat, amikor elengedem a szöveget mint szerző: elkezd nem fájni, ha azt mondják, ez vagy az a mondat rossz, és már dramaturgként nézek rá, hogy miért az" (Magyar Narancs, 2014/08.)

Radnai Annamária

"Ekkor csak egy kanavász van az olvasópróbán, vagy csak egy ötlet, amit közösen kezdünk kibontani. Ebben az esetben napról napra kell írói és dramaturgmunkát is végezni, rögzíteni az improvizációkat, jelenetet írni belőle másnapra" (Magyar Narancs, 2014/08.)

Róbert Júlia

"Egy kicsit tudni kell, hogyan működik a rendezés maga, mert alapvetően ahhoz kell hozzászólni, és nem csak ahhoz, hogy pont vagy kérdőjel legyen-e egy mondat végén." (Magyar Narancs, 2014/08.)

Gáspár Ildikó