KELE FODOR ÁKOS: AZ EGYSE

Kele Fodor Ákos

 Művészetek és Irodalom Háza

 június 9, 15:00

comico-tragicus FEKETE DALJÁTÉK a legnagyobb bocsánatos bűnről

Az egyse a XIX. századi magyar daljáték soha nem létezett tragikus válfaja, a fekete daljáték, melynek zenés betétei Kárpát-medencei népek népdalainak dallamára íródtak.

A mesei 18. században játszódó kísértethistória egy kuruc kori kincs és az „angyalcsinálás” kapcsolatáról szól. A darab arra a hipotézisre épül, hogy legkésőbb a kuruc küzdelmek idején történt dúlások és fosztogatások eredményezték azt a mélyszegénységet, amelyből később az egykézés kultúrája kinőtt.

A magyar folklórirodalom döbbenetesen gazdag a magzat- és csecsemőgyilkosságok praktikáiban és a hozzájuk kötődő, nemritkán igen horrorisztikus hiedelmekben. Az egyse ezt a hagyományt eleveníti meg nagy részletességgel, továbbá valós, a kurucz kor elbeszélő költeményeiben is megőrzött, kegyetlen történelmi eseményeknek is emléket állít.

Az özvegy Borbála Léna grófnő második férje, Tremakordiás György egy kuruc vitéz szellemével megöleti nevelt lányát, Lilit, hogy öröklés révén megkaparintsa a gróf által ismeretlen helyre rejtett kuruc kincset. Ám ez csak a Lili holttestén lévő nyakék segítségével található meg. Tremakordiás jobbágyaival akarja exhumáltatni a testet, de azok tévedésből rossz helyen ásnak, így szabadjára engedik az agyvelőt szopó csecsemőkísértetet, Jámbor Jancsikát, a megtorló szellemet, aki az újszülöttjüket,  magzatukat megölő embereken áll bosszút.

A darab során Jancsika sorban látogatja és öli meg a jobbágyokat, mert mindegyikről kiderül, hogy maga is elcsináló.

A darab másik tézise, hogy a magzatelhajtás, a szülés-születés és a csecsemőgondozás horrorisztikus hiedelemvilága és babonaságai nem a félelem vagy az iszony szublimációját hivatottak szolgálni, hanem a bűnök elleplezését.

szereplők:

Tremakordiás György Némedi Árpád
Bánathwáry Lilianna / Zacskó Miska Török Anna
Bánathwáry Borbála Léna / Lugos Marcsa Kováts Kriszta
Jámbor Jancsika / Csepü Angler Balázs
Karókatona / Ágh Sebestyén Herczeg Tamás
Kalányos Csucskári / Kender Kálmán Petridisz Hrisztosz

zenei vezető: Kovács Márton
dramaturg: Cseicsner Otília
rendező: Keszég László

KELE FODOR ÁKOS

Kele Fodor Ákos, intermediális író, drámaíró, a Tea Kiadó főszerkesztője. 2008-tól az Erdélyi Vándorszínház színműírója. A Bükkfaszéki Márika című darabja szerepelt a gyergyószentmiklósi Kollokviumon, a Kisvárdai Fesztiválon és a DESZKA Fesztiválon. Könyvei: Textolátria (versek; Gérecz Attila-díj, 2011), Echolália (multimédia, 2016), A szív vége – cigány újmesék (2018)

Fotó: Németh Dániel

Idézetek

"Magyarország legjobb dramaturgja, Czímer József mellé kerültem. Mindig azt mondta, a dramaturg soha ne hagyja, hogy szolgává tegyék. Ez nagyon belém vésődött. A kétezres évek közepéig úgy tűnt, hogy megvalósítható, hogy olyan helyen dolgozzak, ahol a szavam jelent valamit. Egy hosszabb távú dramaturgiai tervvel az ember meg tudja határozni egy színház arculatát."

Dobák Lívia

Sokszor olyan dialógus kerül a dramaturg kezébe, amely leírt formájában csaknem laposan, banálisan, elmondásra érdemetlenül hangzik. De mihelyt valóban «hangzik», tehát a színpadon: tartalommal, az élet akcentusaival, ízeivel, a jó megfigyelés és az emberábrázoló tehetség vérkeringésével telik meg. Mindennek a színpadon nagy és ritka értéke van. A dramaturgnak hallania kell a dialógust. Vannak súlytalan mondatok, amelyek bizonyos helyzeti energiában robbanó erőre kapnak. A dramaturgnak látnia kell a színpadi helyzetet, érzékelnie kell a teret, a proporciókat, a levegőt. A színpad legalább annyira térbeli művészet (Raumkunst), amennyire irodalom. És nem lehet eléggé hangsúlyozni: mindez nemcsak a közönséghatás megalkuvó szempontjaira, hanem a dialógus és az egész mű drámai értékére, lényegére tartozik. Színpadon csak annak van jogosultsága, aminek színpadi dinamikája van, úgy is mondhatnám: ami több a színpadon, mint nyomtatásban.

Bárdos Artúr

"Minden színész beleszólhat dramaturgiai kérdésekbe, mindenki lehet egyszerre kint és bent is. Persze van olyan, amikor úgy érzem, hogy a dramaturg hátráltatja bennem a színészt vagy fordítva; sok feszültséget okoz, hogy folyton véleményeznünk kell valamit, ami még nincs kész, de ha pontosan meg tudjuk fogalmazni a kritikai észrevételeinket, akkor igazán eredményesek tudunk lenni."

Enyedi Éva: "Az abszurditás felszabadít" - fidelio.hu

Enyedi Éva

"A dramaturg az a szakember, aki a hatásért felelős; aki felméri, hogy milyen hatást kíván elérni egy előadás, milyen út vezet el odáig, aztán felismeri azokat az akadályokat, amelyek eltéríthetik a produkciót. Ez nemcsak a szövegre, de a történetmondás, az elbeszélés stratégiájára vonatkozik. Örülök, ha egy rendező képes úgy felfogni engem vagy a munkám, mintha lenne egy ipari kamerája, ami esetleg máshová irányul, mint ahová ő néz, és a kettő együtt talán az egész spektrumot lefedheti" (Magyar Narancs, 2014/08.)

Radnai Annamária

'A dramaturg az, aki emlékezteti a rendezőt az evidenciákra' (Magyar Narancs, 2014/08.)

Ascher Tamás

"Érdekes pillanat, amikor elengedem a szöveget mint szerző: elkezd nem fájni, ha azt mondják, ez vagy az a mondat rossz, és már dramaturgként nézek rá, hogy miért az" (Magyar Narancs, 2014/08.)

Radnai Annamária

"Ekkor csak egy kanavász van az olvasópróbán, vagy csak egy ötlet, amit közösen kezdünk kibontani. Ebben az esetben napról napra kell írói és dramaturgmunkát is végezni, rögzíteni az improvizációkat, jelenetet írni belőle másnapra" (Magyar Narancs, 2014/08.)

Róbert Júlia

"Egy kicsit tudni kell, hogyan működik a rendezés maga, mert alapvetően ahhoz kell hozzászólni, és nem csak ahhoz, hogy pont vagy kérdőjel legyen-e egy mondat végén." (Magyar Narancs, 2014/08.)

Gáspár Ildikó