Revizor

Valószínűleg nem is nekem kellene írni erről az estéről, hanem egy képzőművészet-kritikusnak: nincs itt előadás, nincs itt színház, nincs itt szöveg, nincs itt szerep. Vagy mégis? JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.

Angyalszárnyas huszárok, emberi meg lókoponyák, szabadkőművessé avatott strázsamester és magukra hagyott színészek. Mindent egy helyen! Az Operettszínházban megnyílt Bozsik Yvette János vitézhez címzett vegyeskereskedése. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.

Csak másnap hallottuk, hogy a Brandenburgi kapunál lezárták éjfélre a teret, annyi volt a turista. Se ki, se be. Nem használtam jelzőket, már hogy milyen is a turista. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.

A film, amely Michael Bay, Will Smith és Martin Lawrence karrierjét megalapozta, tizenhét év után ismét visszatér. Ezúttal eredeti rendezője nélkül, kiöregedett főszereplőivel, egy identitáskrízisben szenvedő forgatókönyv alapján. HARSÁNYI DOMONKOS KRITIKÁJA.

A független filmes Iván és Igor Buharov (Hevesi Nándor és Szilágyi Kornél) rendezésében 2018-ban Grazban a Steirischer Herbsten mutatták be az Örök szándékmező hangolás című performanszot, amelyet a Trafó és a tranzit.hu december közepén elhozott a Vasas Szakszervezeti Szövetségek székházának dísztermébe. PROICS LILLA ÍRÁSA.

Milyen csábítások, veszélyek leselkednek a nagyon közeli jövőben játszódó sci-fiben Pinokkióra? A cirkusz tévéshow-vá válik, játékországból pedig egy VR-játékterem és egy szoftver-hardver-gyártó üzem lesz. SZEMERÉDI FANNI KRITIKÁJA.

Térey János utolsó drámája a Lót – Szodomában kövérebb a fű, melyet Kovalik Balázs rendezőnek és az Örkény Színháznak írt. Lót története, válsága mögött kirajzolódik Térey örök otthon-otthontalansága, Kovalik menni vagy maradni kérdése. MARTON ÉVA INTERJÚJA.

Semmi különös nem történik ezen az estén. Úgy értem ezt, hogy normál esetben, vagyis alapjáraton ennek, ilyennek kellene-lehetne lennie a színháznak. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.

Ha a dialógusok valóban az „itt és most” érvényével képesek hatni, akkor nemcsak a párbeszédek szikráznak fel, hanem a csendek is feszültséggel telítődnek, s nem pusztán a szereplők által megfogalmazott gondolatok kavarnak fel, hanem az is erősen megérint, ahogy mindezt a szereplők át-, illetve megélik. Ám mindez nem következik be - legalábbis ezen az estén és számomra nem. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.

A diktatúrát elszenvedni és részt venni benne: Atwood Gileádjában sem különülhet el élesen ez a két szerep. A kiépülő rend és rendszer totalitása nem tűr meg kívülállást, így bizonyos mértékig minden szereplő egyaránt korlátok közé kényszerült áldozat és előnyöket élvező elkövető. DÁNYI DÁNIEL RECENZIÓJA.

Alan Moore és Dave Gibbons nyolcvanas években megjelent comicja, a Watchmen új fejezetet nyitott a képregények történetében azzal, hogy leszámolt a klasszikusnak mondható szuperhős-kultusszal. Az HBO azonos című sorozata miközben újragondolta az eredeti művet, hű tudott maradni annak szellemiségéhez is. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.

Jordán Tamás újra lenget. Ő a metszéspont, akiben találkozik a szombathelyi bemutató és az 1998-as Merlin színházi előadás, és akinek a révén Hamvai Kornél drámájában és Valló Péter rendezésében kibogozhatatlanul összefonódik a jelennel a múlt. GERGICS ENIKŐ KRITIKÁJA.

Anatevka Ukrajnában van. Sólem Aléchem regényének, novelláinak helyszíne életre kelt. Előbb a musicalben, aztán a valóságban. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.

„...a dráma akkor fordul, mikor kis figura úgy dönt, sorsát megváltoztatja.” Pintér Béla új bemutatójának kulcsmondatát az előadás szórólapja is idézi, de az ördög persze most is a részletekben rejlik. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.

Kallódó lakótelepi tinédzserek, akik egy értelmetlen haláleset miatt nőnek fel hirtelen, illetve egy, a nevekben történelmi, a sztorit illetően nagyon is aktuális uralkodói felnövéstörténet, sok zenével. Ilyen előadásokat is láthattunk az Országos Diákszínjátszó Egyesület 30. születésnapja alkalmából a Nemzeti Színház kamaratermeiben. KÓNYA RITA VERONIKA BESZÁMOLÓJA.

A Botrány egy jó szándékú, könnyen fogyasztható film a munkahelyi szexuális zaklatás működési mechanizmusairól, sok híres színésszel. Ismeretterjesztő filmnek megjárja, de aki ennél többet vár, csalódni fog. BUJDOSÓ BORI KRITIKÁJA.

Huszonkét írás az ismeretlen nő alakjáról, élethelyzeteiről. Őszintén, szenvedélyesen, néha meg szenvtelenül a különböző életkorokban átélt testi és lelki szenvedésekről. VÁNDOR JUDIT RECENZIÓJA.

Az igazán nagy történeteknek van egy furcsa jellegzetességük: akárcsak a boldog családok, mind hasonlóak egymáshoz. NAGY KLÁRA ÍRÁSA.

Az idei fesztivál is figyelemmel tekint a világra, a visszajárók kíváncsiságát és szempontjait mintha át is rendezné – ahogy a világ működése is rendeződik át, folyton. 1+2 előadásról mesélek, bár volt még, amiről érdemes lenne, de aki sokat markol keveset, az megjárja. PROICS LILLA BESZÁMOLÓJA.

Azok az igazán ütős diákszínjátszó előadások, amelyek a résztvevők saját világáról szólnak, olyan területről, amit igazán jól, belülről ismernek. Ki a diktatúrában, ki a mitológiában talált magára a harmincéves jubileumát ünneplő Országos Diákszínjátszó Egyesület gálaműsorának két előadásában. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.