Sokszor olyan dialógus kerül a dramaturg kezébe, amely leírt formájában csaknem laposan, banálisan, elmondásra érdemetlenül hangzik. De mihelyt valóban «hangzik», tehát a színpadon: tartalommal, az élet akcentusaival, ízeivel, a jó megfigyelés és az emberábrázoló tehetség vérkeringésével telik meg. Mindennek a színpadon nagy és ritka értéke van. A dramaturgnak hallania kell a dialógust. Vannak súlytalan mondatok, amelyek bizonyos helyzeti energiában robbanó erőre kapnak. A dramaturgnak látnia kell a színpadi helyzetet, érzékelnie kell a teret, a proporciókat, a levegőt. A színpad legalább annyira térbeli művészet (Raumkunst), amennyire irodalom. És nem lehet eléggé hangsúlyozni: mindez nemcsak a közönséghatás megalkuvó szempontjaira, hanem a dialógus és az egész mű drámai értékére, lényegére tartozik. Színpadon csak annak van jogosultsága, aminek színpadi dinamikája van, úgy is mondhatnám: ami több a színpadon, mint nyomtatásban.
Színház Online
- Függetlenként indul az olasz választásokon a 95 éves Gina Lollobrigida
- Rév Marcellről ír a legjelentősebb amerikai operatőr szaklap
- Béres Ilona: “Soha nem voltam gyáva, próbáltam harcolni a magam eszközeivel”
- Irán szerint Salman Rushdie felelős a saját leszúrásáért
- Rezes Judit, Szabó Győző, Tenki Dalma és Georgita Máté Dezső előadásai is a Puskin Kuckóba érkeznek
- Hogyan élték meg a fiatalok a pandémiát? – Pass Andrea előadásáról írt Kósa-Szigety Zsófia
- J. K. Rowling halálos fenyegetést kapott, miután kiállt a megkéselt Rushdie mellett
- A 30 éves Kerekasztal és a 25 éves Káva kapja a Színházi Kritikusok Céhének első Jövő díját
- Wiegand Lívia: “Egy operaprodukcióhoz körülbelül 500 jelmezt gyártunk”
- “Abszolút megérte bedobni magam a mélyvízbe” – Interjú Kókai Tündével első rendezéséről
Revizor
Checked
2 óra 30 perc ago
Az NKA kritikai portálja
Webcím