Revizor

Szilágyi Lenke fotókiállításának címe nem árul zsákbamacskát. POSZTSZOVJET – hirdeti, és ezzel azonnal félreérthetetlen kontextusba helyezi a képeket, amelyek persze valóban a Szovjetunió felbomlása után, 1990 és 2002 között készültek. Az erős politikai felütés dacára azonban, amit látunk, minden, csak nem politika. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.

„Az esti meseműsor feladata, hogy az ember egész napi cselekvéssorát lezárja és előkészítse a lelket az éjszakai nyugalomra” - írja a Dollár Papa Gyermekei előzetese a Keletről, amit a Trafóban mutatnak be. Az előadásnak kevés köze van a klasszikus meséhez, és az sem biztos, hogy lesz annyira léleknyugtató. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.

A Quichotte a szétesés regénye, egy olyan világ dúlt leírása, amelyben bármi megtörténhet, ezért meg is történik. Pikareszk regény és krimi, sci-fi és horror. Szerelem és öregedés, belenyugvás és lázadás, a végtelenben sem találkozó párhuzamosok multiverzuma. Regény ez egyáltalán? KONOK PÉTER RECENZIÓJA.

Az egész játék ilyen: egyszerre bujkál benne realizmus és poézis, valóság és stilizáció, földközeliség és elrajzoltság. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.

A Szerelmes Shakespeare sokkal jobban működik színházban, mint filmen. Nem véletlen: a szerzők, s közülük gyanítom, főleg Tom Stoppard, mintha a Színházhoz írtak volna ódát. Az Élet, a legnagyobb rendező, meg úgy hozta, hogy a miskolci nagyszínházi bemutató a vírushelyzet miatt a tavaszról a nyár végére, az újraindulás első napjaira tolódott. Lehet-e a véletlent ennél nyomatékosabban metaforaként tekinteni? PAPP TÍMEA ÍRÁSA.

Még a járványhangulat és a szakmai feszültségek sem tudták lelassítani a Szegeden negyedik alkalommal megrendezett Zsigmond Vilmos Filmfesztivál lendületét. Sőt, valahogy mindez még komolyabb súlyt adott neki és segített rávilágítani a filmművészet szerepére a szélsőséges időszakokban. HARSÁNYI DOMONKOS BESZÁMOLÓJA.

Lakos Nóra első nagyjátékfilmjében Kerekes Vica markáns jelenléttel uralja a vásznat, s ha a néző el tud tekinteni az alapszituáció teljes irrealitásától és a film széteső szerkezetétől, akkor végső soron korrekt, visszafogott romantikus vígjátékot kap. VIGH MARTIN KRITIKÁJA.

Zsidógyűlölettel vannak átitatva az elit önvédelmi reflexei: nem igazán Dreyfusról szól, de alapszintű történelemleckének elmegy Polanski középszerű kosztümös filmje. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.

Tavasszal a Trafóban a járvány miatt elmaradt Elfriede Jelinek Árnyék (Eurüdiké mondja) című darabjának premierje. Hogy Jelinek megközelítése mennyiben más, mint az eredeti mítoszé, erről is kérdeztük a szeptember elején bemutatott darab női szerepét játszó Pető Katát. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.

Fischer Iván olyan lelkiismeretesen ellenőrizte a megfelelő maszkviselést a Fesztiválzenekar éjféli koncertjén, hogy azzal túltett tíz elsőhullámbeli Müller Cecílián is. CSABAI MÁTÉ ÍRÁSA.

Meggyőződés és szkepszis, vallási fanatizmus és ateizmus csap össze Ridley Scott legújabb sorozatában, egy olyan világban, ahol végképp elmosódik a határ ember és android között. A kritika az első három epizód alapján készült. VIGH MARTIN CIKKE.

Különböző speciális alkalmakat követően „A különbözőség harmóniája” címmel meghirdetett hangverseny volt a Pannon Filharmonikusok évadnyitó koncertje szeptember 10-én a pécsi Kodály Központban. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.

Szeptember 8-án este az Ódry Színpad facebook-oldalán élőben lehetett követni „az utolsó Zsámbéki osztály” Tárnoki Márk által rendezett előadását. A Színház- és Filmművészeti Egyetem Zsámbéki Gábor és Fullajtár Andrea által vezetett színészosztályának rögtönzésekből épült munkabemutatóját láttuk. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.

Hazaárulási vád és a hadsereg becsülete, téves ítéletek, tárgyalótermi drámák meg kabinetválságok, bíróság elé citált nagy író és utcai merénylet a védőügyvéd ellen: egy nagyon francia (világ)botrány részletei. Rövid emlékeztető és spoileres gyorstalpaló Roman Polanski Dreyfus-filmje elé. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.

Talán senki sem tudta még olyan szórakoztatóan, okosan és egészen sajátos szemszögből megírni és filmre vinni a szorongásait, depresszióját és félelmeit, mint Charlie Kaufman. Az ő különcködő, zseniális látásmódja adta az amerikai film utóbbi húsz évének legeredetibb, igencsak szerethető alkotásait. A sorozat 61 évesen, új mozijával szakadhat meg. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.

Igen, igen, igen, csak azért is azon gondolkodom, csak azért is arra irányul minden törekvésem, szándékom, figyelmem és vágyam, hogy normális maradjak. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.

Meir Shalev kortárs izraeli szerző regénye két szálon fut, az egyik egy szerelmi szál, a másik egy összetett identitástörténet. A Biblia helyszínén, több idősíkon játszódó történet gazdag bibliai szimbolikával és utalásrendszerrel dolgozik. SZARKA JUDIT RECENZIÓJA.

Akciósztárból botrányhős, majd metamodernista performanszművész lett. Shia LaBeouf most vezeklő alkoholistaként, színészi mellett írói tehetségével nyerte el Hollywood bocsánatát. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.

Krusovszky Dénes lírikusként indult, bár számos műfajban otthonosan mozog. Kritikus, esszéista, műfordító és regényíró is. Az Áttetsző viszonyok a hatodik verseskötete. DOMJÁN EDIT RECENZIÓJA.

Klasszikusokról kiállítást csinálni nem egyszerű. Tudunk-e újat mondani, új kontextusba helyezni a jól ismert műveket? A várt, ismert és kedvelt alkotások mellett mennyi és milyen új művet állítsunk ki? Akár csalódást is okozhat, ha a sokat ígérő címet olvasva szembesülünk azzal, hogy egyetlen terem vár minket a Szépművészeti Múzeumban. No, de milyen terem és milyen válogatás! SOMOGYI-ROHONCZY ZSÓFIA KRITIKÁJA