A láthatatlan alkotótárs – Megemlékezés Radnóti Zsuzsáról

Vannak emberek, akik nem hangos szavakkal, hanem csendes, mégis meghatározó súllyal vannak jelen a környezetükben. Radnóti Zsuzsa ilyen volt.
Visszafogott, elegáns lénye hatalmas tudást és szakmai szenvedélyt rejtett. Zsuzsa nem csupán olvasta a szövegeket: belakta a drámákat. Pályája összefonódott a Vígszínház aranykorával, ahol olyan írók munkáit segítette színpadra, mint Szakonyi Károly, Bereményi Géza, Nádas Péter, Esterházy Péter, Spiró György és Kornis Mihály. De az ő nevéhez fűződik megannyi korszakokat meghatározó zenés előadás is: a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, a Kőműves Kelemen, A padlás, A dzsungel könyve, A Pál utcai fiúk…
Számára a kortárs magyar dráma szent ügy volt. Hitt abban, hogy a színháznak a mához, a máról kell szólnia, és ennek a célnak érdekében fáradhatatlanul dolgozott: alapítója volt a Nyílt Fórumnak, és amikor a dramaturgok közt elsőként – és egyelőre egyedüliként – Kossuth-díjat kapott, annak összegéből megalapította a Kortárs Magyar Dráma-díjat, amely mostantól már az ő nevét viseli.
Egy dramaturg munkája hálátlan: ha jó, senki sem veszi észre, ha rossz, mindenki látja. Ő mégis élvezte ezt a „háttérmunkát”. Személyisége mentes volt minden gőgtől; fiatal írókat mentorált, egyetemen tanított, és mindig volt egy bátorító szava azokhoz, akik ki akarták próbálni magukat a dráma műfajában, sőt: sok tehetséges prózaírót szólított meg és csábított a színházhoz. Életműve részének kell tekintenünk a kortárs drámairodalom megannyi általa életre hívott alkotását, a Nyílt Fórumos és Örkény-ösztöndíjas műveket, Szakonyi, Nádas, Garaczi, Háy, Kárpáti műveitől Esterházy Mercedes Benzéig és tovább, hiszen a legutóbbi időkig figyelte és támogatta a fiatalok munkáit is. És nélküle Örkény István életműve sem lenne talán ennyire élően jelen a kortárs színpadokon: Zsuzsa nem az író özvegyeként, hanem az irodalmi hagyaték értő gondozójaként képviselte a rá bízott értéket.
Búcsúzni is az ő saját mondatával szeretnék, amelyet két éve az én saját személyes veszteségem okán írt:
„Most érzem át, hogy üresebb lett a világ nélküle, és az ember védtelenebbé vált.”
Drága Zsuzsa, mindent köszönünk!

Orbán Eszter,
a Színházi Dramaturgok Céhe társelnöke