Egy dramaturg halálára

Duró Győző (Nagykanizsa, 1953. szeptember 5. – Budapest, 2026. március 3.)

Mi, színházi dramaturgok mély megrendüléssel búcsúzunk Duró Győzőtől, a magyar színházi élet meghatározó dramaturgjától, tanárától, gondolkodójától.
Pályája kivételes ívet rajzol a kortárs magyar színház történetében. A hetvenes években a Szegedi Egyetemi Színpad körül, Paál István munkatársaként („külső szemként”) kapcsolódott be abba a szellemi és művészi közegbe, amely új színházi nyelvet keresett és hozott létre. Később Szolnokon dolgozott, majd részese volt annak az alkotói körnek, amelyből a Katona József Színház megszületett.
A kilencvenes években az Új Színház dramaturgiájának vezetőjeként fiatal rendezők és írók generációival dolgozott együtt. A 2000-es évek elején a Nemzeti Színház irodalmi munkatársaként vett részt az intézmény szakmai munkájának alakításában Jordán Tamás igazgatása idején.
Jelentős szerepet vállalt a színházi oktatásban is. A Színház- és Filmművészeti Egyetem meghatározó tanára volt, számos doktorandusz témavezetője és opponense. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen a látványtervező képzés létrehozásának egyik kezdeményezője és későbbi oktatója, docense volt.
A Színházi Dramaturgok Céhének aktív, meghatározó tagja volt. Nevéhez fűződik a „céh” elnevezés bevezetésének javaslata, valamint Az évad legjobb magyar drámája díj megalapításának kezdeményezése. A dramaturg szakma képviseletében több alkalommal vett részt a POSZT zsűrijének munkájában, és éveken át tagja volt a Jászai Mari-díj bizottságnak, ahol következetesen és eredményesen képviselte a dramaturgok elismerésének ügyét.
Munkáját mindvégig kivételes szakmai igényesség, pontos gondolkodás és nyitottság jellemezte. Dramaturgként a háttérben maradva, mégis meghatározó módon formálta az előadásokat és az alkotói folyamatokat. Tanárként generációk számára adott irányt és mércét – sokunk számára nemcsak kolléga, hanem figyelmes mester és partner volt.
Szemérmes, visszafogott személyisége életében is távol tartotta a nyilvánosságtól, és utolsó kívánságának megfelelően halálhíre is csak később vált ismertté.
Hiánya pótolhatatlan a szakma és mindazok számára, akik dolgozhattak vele.
Emlékét megőrizzük.