június 16. és 17. a Jurányiban 4 szerző új szövegével foglalkozunk a Nyílt Fórumon
Lívia.
A mesterem. A barátom. A színházi anyám.
Mindent tőle tanultam, ami fontos: színházról, rendezőkről, tartásról, szorgalomról,cipőkről, kontrasztról, figyelemről, irodalomról, vitáról, csendben maradásról, szenvedélyről, fociról, tisztességről, őszinteségről, jó és rossz mondatokról.
Nem lenne elégedett: nincsenek most jó mondataim.
Ugyan már, Dórika, mondaná, ha írni nem megy, kölcsönözz.
Jól van, anyuuu, akkor Kiss Judit Ágnessel mondom, ami van:
“tőled tudom, hogy élni kezd az álom
a tárgyak sírnak, s hogy kell egynek látnom
azt mi múlandó s azt ami örök
anya, ha meghalsz, végleg felnövök?”
Lívia, én még nem akartam felnőni.
