június 16. és 17. a Jurányiban 4 szerző új szövegével foglalkozunk a Nyílt Fórumon
Tudtuk régen, hogy nagyon beteg, hogy menthetetlen. de valami olyan életerővel, energiával, sőt derűvel élte az életét, nem csak élte, hanem hihetetlen energiával dolgozva küzdött magáért és másokért, hogy szinte nem lehetett elhinni, hogy megtörténhet a legrosszabb. Irigylésre méltó volt, amennyi méltóság volt benne, és példamutatás, ahogy viselte szörnyű terhét, a neki kijelölt sorsot, és ahogy ennek ellenére felfokozott erővel dolgozott.
Sokoldalú színházi szakember, dramaturg volt. Csak egyet, számomra a legfontosabbat említeném: társulatát, a PanoDrámát, és az ehhez kapcsolódó színházi nevelési programját, amely hol verbatim színházként, hol megformáltabb előadásként napjaink fájdalmasan és nehezen viselhető, és gyakran rejtett társadalmi vagy súlyos, titkos családi konfliktusait dolgozta fel munkatársaival, elkötelezett csapatával. Mindegyik előadásával figyelmeztetett bennünket, hogy a színház egyik legfontosabb dolga a társadalmi konfliktusok feltárása, szembesítése velünk, a közös lelkiismeretünkkel; hátha tudunk mindez ellen (vagy ha kell, az ügyért, amire felhívta a figyelmünket) tenni valamit.
Nagyon hiányozni fog kérlelhetetlen élességű vitakészsége, szenvedélye, néha nehéz volt vitázni vele, de mindig fontos, közös ügyekért szállt síkra.
Jelenléte, energiája, szenvedélyes munka kultúrája emlékezetes marad nekünk, dramaturgoknak.
