június 16. és 17. a Jurányiban 4 szerző új szövegével foglalkozunk a Nyílt Fórumon
A hetvenes évek közepén az a szóbeszéd járta a bölcsészkar környékén, hogy van ott egy fiatal, jó fej tanár, aki nagyon okos és remek ember. Tarján Tamásnak hívják. Aztán megismertem. Hisz színházi ember is volt. Nagy tudós volt, miközben figyelmes az élet apró dolgai iránt is. Lőkös Ildikó írása.
„S most nekünk is kéne írni a dramaturg céh oldalára” – írtam Tamás halála napján Gabnai Kati szívbemarkoló sorait olvasva –, tartozunk ezzel, nem Tamásnak, hanem maguknak. Mindig velünk volt, minden fontos eseményen, amikor kortárs drámáról volt szó. Az alapítók egyike volt a Zalaegerszegről induló Nyílt Fórumunknak, részt vett az előkészítésében, együtt vitatkoztunk füstös kocsmaasztaloknál, éveken keresztül vezette az egervári kerekasztal beszélgetéseket, mindig jött velünk, ha valahová elhívtuk kortárs drámák ügyében. Szenvedélyes olvasó volt, és szenvedélyes könyvnépszerűsítő is. Színikritikái, pontosságuk mellett személyesek voltak.
Máté Lajos, Tarján Tamás (Fotó: Kassay Róbert)
„Filosz volt, ám ez nem ütközött ki elemzéseiben, csak annyira, amennyivel meggyőzőbbé vált az írott darabról való ismerete” – írta Verebes István közösségi oldalán.
Mindemellett szerette a játékot, a dolgok kifordítását – ennek egyik nyeresége volt Reményi József Tamással közösen elkövetett irodalmi paródiái és keresztrejtvényt-gyártó szenvedélye. Volt, hogy az egervári viták közben kis cetlin keresztrejtvénybe bújtatva levelezett a mellette ülővel. Kollégánk is volt, dramaturgként is dolgozott több színházban, többek közt a színháztörténet méltatlanul elfeledett darabjait ajánlotta rendezőknek, színházigazgatóknak, mint például a Zalaegerszegen bemutatott Hevesi Sándor-drámát, a Császár és komédiás-t.
Bárdy György, Máté Lajos, Tarján Tamás (Fotó: Kassay Róbert)
„Igen és akkor nekünk is írni kellene a Magyar Rádió oldalára – ha lenne még ilyen –, mert kiváló rádiós is volt – ezt meg Vlasics Sarolta írja kommentjében.– Hallatlanul elegáns, okos, szikáran pontosan fogalmazó, szórakoztató és ironikus.”
Mikor a kétezres évek elején megjelent Máté Lajosnak a Várkonyi Zoltán vezette hajdani Művész Színházról szóló naplója, és a legendás színház Paulay Ede utcai épületében impozáns könyvbemutatót szerveztünk a még élő alkotók – többek közt Komlós Juci, Bárdy György, Lorán Lenke, Székely György színháztörténész – részvételével, Tamás első szóra vállalta, hogy vezeti a beszélgetést, ezzel is rangot adva az eseménynek.
Székely György, Bárdy György, Máté Lajos, Tarján Tamás (Fotó: Kassay Róbert)
Jó volt Tarján Tamás közelében lenni, kíváncsi volt a másik emberre, nem kellett előtte szorongani, hogy mindjárt rajtakap valami hiányosságon. Vibráló személyiség volt. Mennyire lehetett szeretni karcos humorát! Azt meg úgysem hiszem el, hogy soha többet nem botlunk egymásba valamilyen premieren, könyvbemutatón, irodalmi eseményen – bárhol a világban.
Lőkös Ildikó
A fotók Máté Lajos: Samesz voltam a Művész Színházban (Criticai Lapok) könyvének bemutatóján készültek 2005. április 1-jén az Új Színházban
