június 16. és 17. a Jurányiban 4 szerző új szövegével foglalkozunk a Nyílt Fórumon
“A workshop végén arra kértük a szerzőket, mondják el a véleményüket az elmúlt napokról. Valószínűleg nem ártott volna némi építő jellegű kritika a megújult fórum első alkalma után, mindenesetre megnyugtató volt az is, hogy a szerzők hatékony módszernek találták a sok csoportos beszélgetést. Ami biztos: ritkán jut ilyen összpontosított figyelem egy-egy szövegre, és ritkán volt alkalmam ilyen koncentrált szakmai munkában részt venni.”
“A kiválasztott nyolc dráma témáját és formáját tekintve is nagyon különbözött egymástól. A szerzők nagyobb részéről elmondható, hogy nem igazán érdekelte őket a realista ábrázolásmód, vagy songokkal törték meg azt (például Bán Zsófia kórházban játszódó, alapvetően reális párbeszédekre építő szövegében, vagy Kovács Dominik és Kovács Viktor szintén hasonló szisztémára épülő, népdalmotívumokat felvonultató drámájában). Olyan szöveg is akadt, amely verses formában íródott, és a jelen egy égető problémájával foglalkozott: a magyar prostituáltak helyzetével az amszterdami piroslámpás negyedben (Szilágyi Eszter Anna: Nyíregyháza utca). Olvashattunk disztópiát is, amely a közeljövő Szabadkáján játszódik, ahol a politikai berendezkedés katasztrófa utáni állapotokat okozott (Kucsov Borisz: Félelem és reszketés Szabadkán), és egy drámaíró álmában játszódó történetet, melyben az irrealitás és a logikátlanság új, csak az álomban értelmezhető logikai rendszert hozott létre (Znajkay Zsófia: Rendező változat)
Volt olyan szöveg a művek között, amely félig volt kész (Szilágyi Eszter Anna: Nyíregyháza utca), és olyan is, amelyből még csak pár jelenet és egy szinopszis volt meg (Maros András: Kerítések, amely a menekültkrízisről szól, azon belül arról, hogyan jelenhet meg ez az össztársadalmat érintő probléma egy magyar család életében). A válogatásnál a céh tagjai nem remekműveket kerestek elsősorban, hanem olyan drámákat, amelyek érdemesek a megvitatásra és a továbbgondolásra, amelyek magukban hordozzák egy bemutatható szöveg lehetőségét.
A workshop végén arra kértük a szerzőket, mondják el a véleményüket az elmúlt napokról. Valószínűleg nem ártott volna némi építő jellegű kritika a megújult fórum első alkalma után, mindenesetre megnyugtató volt az is, hogy a szerzők hatékony módszernek találták a sok csoportos beszélgetést. Ami biztos: ritkán jut ilyen összpontosított figyelem egy-egy szövegre, és ritkán volt alkalmam ilyen koncentrált szakmai munkában részt venni.”
Puskás Panni: Hangsúlyos dramaturgiai pillanat – Revizoronline
