"Rettentő korlátolt helyzet az, ha valakinek mindig minden sikerül." - Puskás Panni interjúja a Vilmos-díjas Znajkay Zsófia

Nem az elvárások érdekelnek most, hanem az, ahogy megváltozik a képem saját magamról. Én soha nem voltam sikeres semmiben eddig, ovi óta lúzer vagyok, általános iskola elsőtől tizenvalahány éves koromig azt gondolták rólam, hogy szellemi fogyatékos vagyok. Minden tantárgyból rossz voltam, még azokból is, amikből valójában jó vagyok, szorongtam, folyton bűntudatom volt, alsóbbrendűnek gondoltam magam mindenki másnál. Az egyetemen is rosszul teljesítettem, ki akartak rúgni, végül nem is diplomáztam le, nem tudtam elhelyezkedni, éjszakai portásként dolgoztam, anyámhoz nem mertem hazamenni, mert féltem tőle, apám nem tudott büszke lenni rám. Aztán elkezdtem írni, és sikeres lettem benne, de ez számomra egy teljesen új dolog. Azt volt nehéz feldolgozni, hogy van egy olyan énem, akit menőnek érzek, és még azonosulni is tudok vele. Egy egészen új identitást kellett így kialakítanom, de közben nagyon jó, hogy vannak ilyen megerősítések, mert ha a hétköznapi munkám során megaláztatások érnek, akkor nagyon jó arra gondolnom, hogy van egy díjam, és valaki már azt mondta, hogy jó vagyok valamiben. Sok üres polc van az önértékelésemben, ahova jól jönnek az ilyen díjak.