"A színdarab nem tucatáru" - Interjú Radnai Annamáriával az Art7 portálon

Radnai Annamária  (Fotó: Trokán Nóra)

A Nyílt Fórum, amely Zalaegerszegen jött létre, s hosszú időn keresztül a POSZT egyik meghatározó, a kortárs magyar drámákat bemutató programja volt, megújult formában működik. Az újításokról, s a többlépcsős drámafejlesztési programról beszélgettünk Radnai Annamária dramaturggal, a Színházi Dramaturgok Céhe elnökével.

A Nyílt Fórumot, a kortárs magyar dráma akkor egyedüli fórumát harmincegy évvel ezelőtt Ruszt József, Böhm György, Radnóti Zsuzsa, Békés Pál és Nagy András hozta létre Zalaegerszegen. Színházi emberek, elsősorban dramaturgok működtették. Az elmúlt időszakban egyre több lehetősége nyílt a kortárs magyar drámák megszületésének, vannak pályázati kiírások. A színházak is, megragadva egy-egy évforduló adta lehetőséget, drámapályázatot hirdetnek. Az 1980-as években több mű politikai okból nem kerülhetett színre. A Nyílt Fórum többek között arra jött létre, hogy támogassa ezeket a műveket. A rendszerváltás után a politikai nyomás megszűnt, de szakmailag továbbra is fontos szerepet tölt be az intézmény.

A kétezres években – több igazgatóváltás során – elhűlt a kapcsolat a zalaegerszegi színházzal, s úgy látszott, anyagilag sem tudja támogatni a rendezvényt. Csak saját pályázati pénzből lehetetlen volt azt megszervezni. De nem tud akkora baj történni, hogy valaki ne álljon elő azzal, hogy ez is jó lesz valamire. S valóban, tizenöt év után olyan változtatásokra kényszerültünk, ami szakmailag, tartalmilag jót tett a Nyílt Fórumnak. Az Országos Színházi Találkozó ekkor került állandó pécsi helyszínére, s vele együtt került a Nyílt Fórum is Zalaegerszegről Pécsre. Ennek a változásnak sokat köszönhetünk, többek között azt, hogy országosan ismertté váltunk. Neve, ismertsége lett a Színházi Dramaturgok Céhének, a délutáni felolvasószínház hatalmas sikerrel működött. A POSZT anyagilag is támogatta rendezvényeinket. Az első tíz év szárnyalás volt a Nyílt Fórum életében, de az utóbbi években már az elfáradást éreztük, tudtuk, hogy megújításra vár a szervezet. Ennek, ahogy a Nyílt Fórum pécsi éveinek is egyik fő motorja, lelke Solténszky Tibor dramaturg volt, akivel rengeteget gondolkodtunk, beszélgettünk a megújulás lehetőségéről. Nagyon nagy veszteség a halála.

Szakmailag éreztétek a kifáradást? Jól bejáratott, látszólag sikeres eseménysorozat volt a POSZT-hoz kapcsolódó off-programsorozat. A szervezetet kellett megújítani? Több lehetőséget kínálni a kortárs drámának?

Azt érzékeltük, hogy ismertek vagyunk, sokan látogatják a felolvasószínházi előadásainkat, a háttér szakmai beszélgetéseket, de nagyon kevés szó esik arról, hogyan legyen jobb egy darab. Egyre jobban elsikkadt a szerzőkkel való kapcsolatunk, éreztük, meg kell reparálni.

A ti válságotokat mennyiben határozta meg az, hogy ugyanebben az időben a POSZT is, többek között politikai, színházpolitikai okokból elkezdte a mélyrepülését. Ez is szerepet játszott abban, hogy a Nyílt Fórum visszaköltözött Zalaegerszegre?

Nincs politikai háttere a döntésnek. Olyannyira, hogy a Zalaegerszegre való visszatérésünk is részlegesnek tekinthető. A pécsi napok népszerűségéről nehéz is lenne lemondani. Ördögi kör: minél jobban ismernek, annál jobban támogatnak, s hiába végzel komoly szakmai munkát, ha kevesen tudnak róla. A „kecskét és a káposztát” is meg akarjuk tartani. A korábbiakhoz képest egy négylépcsős szerkezetet hoztunk létre, aminek a végső állomása ugyanúgy a pécsi POSZT, ahol a pályázatra beküldött drámák közül a nyolc legjobbat felolvassuk. Ezt a POSZT anyagilag támogatja, sőt fontosnak tartották, lépéseket tettek azért a POSZT szervezői, hogy a Nyílt Fórum, mint érték ott maradjon. Az előző évben, amikor semmilyen támogatást nem kaptunk, a POSZT három felolvasószínházat finanszírozott, szállást biztosított, segített.

Újítást jelent a korábbiakhoz képest, hogy idén nyílttá tette a Színházi Dramaturgok Céhe a kortárs magyar drámára kiírt pályázatát. Ez nagyobb merítést adhat, de hatalmas munka ennyi drámát elolvasni, értékelni. Emlékszem, egyszer a Magyar Rádió hasonló nyílt pályázatot hirdetett, s a valóban izgalmas munkák mellett számos dilettáns mű is érkezett. Új, friss szerzőket akartatok bevonni? Mi tette ezt indokolttá?

Minden nyílt pályázat nagy teher, mert a jó nevű szerzők mellett valóban sok a dilettáns. Százötven pályázat érkezett. Az idei évben a Nemzeti Kulturális Alap soha nem látott mértékben kistafírozott bennünket, így Budapesten tizenöt dramaturg részvételével egy hosszú hétvégén tudtuk végigelemezni a beérkezett munkákat. Nem volt olyan mű, amit minimum két dramaturg ne olvasott volna el. Logisztikailag is hatalmas munka van a pályamunkák végigtárgyalásában. Első körben ötven művet tartottunk meg, ezt szűkítettük előbb huszonnégyre, végül nyolc drámát tartottunk meg. Ezek erős, invenciózus színdarabok, érdemes velük tovább foglalkozni. Január végén Zalaegerszegen tartottunk egy következő fórumot, ahol a nyolc szerző, kritikusok, szakmabeliek is részt vettek. Nagyon jó hangulatú hétvége volt, ahol a szerzőkkel megvitattuk műveiket, rámutattunk a drámák gyenge pontjaira, javaslatot tettünk a javításokra.

A Nyílt Fórum szerzői

Kovács Dominik, Kovács Viktor, Fridl Viktória, Maros András, Fazekas Máté, Kucsov Borisz, Szilágyi Eszter Anna, Znajkay Zsófia

A nyolc kiválasztott dráma szerzői között vannak ismert írók – Bán Zsófia, Maros András, Szilágyi Eszter Anna – s fiatal pályakezdők is. (Fazekas Máté, Fridl Viktória, Kovács Dominik és Kovács Viktor, Kucsov Borisz, Znajkay Zsófia – a szerk.) A kritika, az észrevételek tekintetében ugyanaz a „bánásmód” mindenkivel?

Nagyon jó élmény volt, hogy nem kellett másképp fogalmazni. Nem fogalmaztunk máshonnan, ugyanazon szempontrendszer alapján beszéltük végig az egyes szerzőkkel a műveket. Ugyanúgy beszélgettünk Bán Zsófival vagy Maros Andrással, akinek bemutatott darabja is van, mint az első műves ikerpár Kovács Dominikkel és Viktorral. A dramaturgia egy és oszthatatlan, arról beszélünk, ami a darab sikere szempontjából akadály. Felemelően jó érzés volt, hogy minden szerző nagyon odaadó, figyelmes, elfogadó volt. A szerzőknek márciusig van idejük, hogy újragondolják, véglegesítsék műveiket.

Milyen szempontok érvényesültek a kiválasztott daraboknál? A témájuk, a színpadra állíthatóságuk, a nyelvezetük, az érzékenységük? Témájukat tekintve nagyon sokszínű az általatok kiválasztott nyolc mű, vannak közös pontok?

Szerintem nagyon jó fényt vet ránk, dramaturgokra, hogy ennyire különböző műveket választottunk ki. Azt is jelzi, nem valamilyen akadémikus elvárások szerint válogattunk. Tematikailag, formailag is nyitottak voltunk. A potenciált néztük, a szövegben rejlő lehetőségeket. A műveket alapanyagnak gondoljuk, ami még fejleszthető. Az elkészültségben is nagyon különböznek egymástól, volt, ami szinte tökéletes, kész van, más mű félig íródott meg, a másik része csak szinopszis formájában készült el a beadáskor. Nagyon különbözőek a szövegek, amire nagyon rugalmasan tekintettünk. A drámaírásnak nincsenek már szabályai, nincsen kánonja.

Kirajzolódott valami trend: mi izgatja, érdekli a mai szerzőket, ha drámában írnak?

Az világosan látszott, hogy nekünk, dramaturgoknak mely darabok tetszettek, hol sűrűsödtek az igenjeink. A nyolc dráma kiválasztásában nem volt vitánk. Valamilyen társadalmi akusztika, társadalmi érvényesség mindegyikben megjelenik. De még precízebb, ha világképről beszélek, hogy a szerzőnek van valamilyen víziója a világ helyes működéséről. Egy érzékelhető erkölcsi körvonalazottság. Van olyan a nyolc dráma között, aminek nincs különösebb társadalmi mondanivalója, közéleti fűtöttsége, mégis nagyon körvonalazható a személy, aki megjelenik mögötte. Ne legyen mindegy, hogy akárki írhatta volna. Hogy más nem írhatta volna meg, csak ezek az emberek. Azt lehet érezni egy színdarabból, hogy nem tucatáru.

Mi lesz a drámák sorsa? A fiatal szerzőknek támogatást, kiugrási lehetőséget jelent a megmutatás? Van folytatás?

Ez nem jelenti azt, hogy ezek a szerzők bérletet tudnak váltani nálunk. De nagyon fontos, hogy ekkora szakmai figyelem irányul a művekre, s rájuk a közönség előtt. Az elsődleges profit számukra, hogy szakemberek mentorálása mellett fejleszthetik szövegeiket. Ez – a bevont szakértők, s a munka intenzitását tekintve – olyan nagymérvű figyelem, ami semmilyen mentorálási programban nem adatik meg. Referencia, beírhatják a következő pályázatukba.

Art7.hu: "A színdarab nem tucatáru"