A hetvenes évek közepén az a szóbeszéd járta a bölcsészkar környékén, hogy van ott egy fiatal, jó fej tanár, aki nagyon okos és remek ember. Tarján Tamásnak hívják. Aztán megismertem. Hisz színházi ember is volt. Nagy tudós volt, miközben figyelmes az élet apró dolgai iránt is. Lőkös Ildikó írása.

Máté Péter jóvoltából tesszük közzé a Nyílt Fórumon szerepelt drámák eddigi bemutatóit. A forrás Radnóti Zsuzsa Még mindig Nyílt Fórum (Árgus, 1991 – II. évfolyam, színházi különszám) című írása, Merő Béla gyűjtése és az OSzMI előadás-adattára. Köszönettel tartozunk még Cseicsner Otíliának és Palotás Ágnesnek a rádiójátékok pontosításáért.

A Színházi Kritikusok Céhe díjátadóján Bérczes László üdvözölte Háy Jánost abból az alkalomból, hogy a Dramaturg Céh tagsága A halottember című drámáját ítélte az Évad Legjobb Drámájának. Az alábbiakban a laudáció szövegét olvashatják. Gratulálunk a szerzőnek!

Drámaírók jelentkezését várjuk olyan alkotásokkal, amelyek egészben, de legalább nagy vonalaiban kidolgozottak. A kiválasztott szerzők három állomásos drámafejlesztési programon vesznek részt, az elkészült darab nyomtatásban, illetve felolvasó-színházi formában a Pécsi Országos Színházi Találkozón is bemutatkozik. Jelentkezési határidő: 2017. október 21.

A Színházi Dramaturgok Céhe 1998 óta nyújtja át az Évad Legjobb Drámája díját. 2017-ben, a tagság szavazatai alapján Háy János A halottember című drámája kapja az elismerést.

Nem az elvárások érdekelnek most, hanem az, ahogy megváltozik a képem saját magamról. Én soha nem voltam sikeres semmiben eddig, ovi óta lúzer vagyok, általános iskola elsőtől tizenvalahány éves koromig azt gondolták rólam, hogy szellemi fogyatékos vagyok. Minden tantárgyból rossz voltam, még azokból is, amikből valójában jó vagyok, szorongtam, folyton bűntudatom volt, alsóbbrendűnek gondoltam magam mindenki másnál. Az egyetemen is rosszul teljesítettem, ki akartak rúgni, végül nem is diplomáztam le, nem tudtam elhelyezkedni, éjszakai portásként dolgoztam, anyámhoz nem mertem hazamenni, mert féltem tőle, apám nem tudott büszke lenni rám. Aztán elkezdtem írni, és sikeres lettem benne, de ez számomra egy teljesen új dolog. Azt volt nehéz feldolgozni, hogy van egy olyan énem, akit menőnek érzek, és még azonosulni is tudok vele. Egy egészen új identitást kellett így kialakítanom, de közben nagyon jó, hogy vannak ilyen megerősítések, mert ha a hétköznapi munkám során megaláztatások érnek, akkor nagyon jó arra gondolnom, hogy van egy díjam, és valaki már azt mondta, hogy jó vagyok valamiben. Sok üres polc van az önértékelésemben, ahova jól jönnek az ilyen díjak.

A pécsi forduló lezárulta után ideje van a számvetésnek: mi sikerült, milyen tapasztalatokat gyűjtöttünk, és természetesen, hogy miként folytassuk a továbbiakban a Nyílt Fórumot. A drámák fejlesztésének folyamatáról, benyomásairól és a jövőbeli tervekről Radnai Annamária nyilatkozott a KútszéliStílus.hu portálnak.