Eszembe jutott még valami - Szokolai Brigitta temetési beszéde Radnai Annamariról

Radnai Annamária

Annamária Radnai

jún. 16., V 22:24

címzett: Dramaturgcéh

"eszembe jutott még valami 

am" - 

írtad június 16-án, vasárnap 22.24-kor Trencsényi Kata, céhtársainkat az Edinburgh-i Fesztiválra invitáló levelére, és így, befejezetlenül, elküldted gyors egymásutánban hétszer. Vírus? vagy szarakodik a G-mail? – találgattuk többen, és nem sejtettük, hogy itt most nem a net, hanem egy mindünknél nagyobb erő szarakodik: Pillanatokra felébredni enged a fájdalom vagy a csillapításukra kapott szerek bódulatából, és Te egyből velünk gondolsz: üzenni akarsz, hogy a Fesztiválon… hogy lehetünk eredményes pályázók? kit kell keresnünk, mire hivatkoznunk? ha kijutnánk, mit, megnéznünk, elolvasnunk, megjegyeznünk? Az ott élő Katának, Attilának kivinnünk… Ilyesmit akartál mondani, Annamarim? Értenünk kellett volna félszavaidból? Vagy már messzebbről láttál ránk? Örökérvényűbbet, nagyobb szabásút akartál a tudtunkra adni?

 

1. eszembe jutott még valami 

hogy tisztelnünk kell egymás egyéniségét? életstratégiáját? habitusából eredő finom, formál-logikai érvelését, vagy kard-ki-kard kiállását? saját élethelyzeteire adott személyre szabott válaszait? hogy mi, dramaturgok, mind egyformán értékes játékosai vagyunk a pályának? Néha csereszabatosak, de a kispadra végleg nem leültethetők? Hogy mind, egyenként, képesek vagyunk rácáfolni színházi életünk nagy alakjainak sommás ítéleteire: sem rendezőket orruknál fogva vezető kékharisnyák, sem ide-oda, tál takonyként kenődő alakok nem vagyunk? Hogy mindenki akkora szeletet hasít ki ebből a pályának nevezett tortából, amekkorát intellektusával elbír? Hogy, hülye szó: de szeretnünk kellene magunkat, és megbecsülni egymást?  

Nálunk jelentősebb szinonimatárral talán csak az írók bírnak. 

Ezért is érezzük kényszeresen, hogy jelzők halmazával fogalmazzuk meg, fogalmazzuk ki, ami bánt, jogos vagy jogtalan sérelem ért?– üzened, tegyük ezt ezentúl körültekintőbben, csínján? Nem védtél meg, mondtad utoljára. Bennem ég. Szemlesütve kullogok.

2. eszembe jutott még valami

kedvenc haikud a nemélvező dramaturgról, üzened, hogy néha már igen? Üzened és kívánod, hogy mi is mind többször lehessünk egyenrangúak, nem csak a nász előkészítésében, de elhálásában is?

 

3. eszembe jutott még valami

hogy milyen fura mesterség is a miénk. Az emberiség nagy hányada szempontjából teljesen érdektelen, sőt értéktelen, füllel fel nem fogható semmiségekkel töltjük az időt: kell-e ez vagy az a sor, tegezze? magázza A a B-t? Mi ez az örökkévalósághoz képest?- kérdezné gimnáziumi tanárom, meglehet, joggal. De nekünk ez a terep s egyszersmind a matéria. Nekünk egy ilyen tegezés üzembiztos megítélése a munkánk. Tanítod a leendő pályatársaknak, hogy mielőtt egy-egy fordítás mellett leteszik a voksot, ismerjék meg az összes létezőt: informatív, sőt inspiráló lehet, hogy ki, milyen jelzőt vagy igét használ. Esetleg főnevet– derülnek rajta. Derülsz. Gyönyörű humorod van. Utolsó, céhbeli, vihar egy biliben ügyünkben megfenyegetsz: fontolgatom, hogy bevezetem a statáriumot is – röhögve írom neked: Imádlak, vérbíró. Erre te: Legjobb olvasóm vagy, tudom, hogy rád mindig számíthatok…

 

4. eszembe jutott még valami

hogy nemcsak fizetett munkahelyeiden, lett légyen az színház, főiskola, bocsánat SZFE, film, sorozat, fordítás, gag-womankedés álltad 0-24-ben a sarat, de közügyeinkben is. 

 

Voltál évtizedeken át elkötelezett Elnök, Nyílt Fórum szervező, évad legjobb drámája zsüror, főállású fesztiváljáró, darab előolvasó és utógondozó, a szerző legjobb barátja. Véghetetlen szellemességgel adtál át díjat – megemelve annak rangját, betetőzve kapója örömét. Nyilatkoztál ügyeinkben napra-és nyomdakészen, felelősen, nem meggondolatlanul. Folyamodtál sikerrel felsőbb szervekhez támogatásért, ha bármelyik hajónk hátszél híján megtorpanni készült. S lásd, az NKA külön trezorban őrzi a jövő évi terveinkre szánt juttatást. Hogy a Színházi Dramaturgok Céhe itt tart szakmai elismertségben – múlhatatlan az érdemed benne. 

Szálinger Balázs tavaly azt mondta, tíz éve be nem fejezett Phil Collins-ukat írták meg nekünk Maros Andrissal, mert a vezényleted alatt kikísérletezett többlépcsős darabfejlesztő program olyan izgatóan inspiráló. Térey János februárban a Céhnek ajánlotta a már el nem készülő Sodoma és Gomorat, és ide futott be először tétován Szilágyi EszterAnna Nyíregyháza utcája, hogy aztán kétségkívül 2018 Legjobb Drámája legyen. Híd voltál, Vizy Éva szemefénye, AnneMarie.

 

5. eszembe jutott még valami

állunk itt mind, világosban, virágosban – magam közös szeretett márkánk egyikében – ízléstelenül, kegyeletsértőn, nem feketén. Mert így akarnád. Szeretnéd megvenni az újabb Desi táskát, viseltesre hordani az üvegsarkú cipőt, ami olyan fájón keveset volt rajtad. Szeretnéd élvezni az életet, az ízeket, az édeset is, aki tudja, tudja, mire értem. Évekre előre beírva a naptáramba június 2. és az épp meg nem várt nevednapod, július 1. Tényleg évekig fel fogja dobni a Facebook, hogy akár köszönthetnélek is az időfolyamon, mint Cserje Zsuzsát vagy Solyt?! 

 

6. eszembe jutott még valami

Életemben először, ujjongani láttalak a sikeres felvételit követő eredményhirdetésen, amikor én a futottak közt csüggedtem egy széken. Utoljára a Google drive-ban néztem arcképes kis ikonod, éjjelente, mintha skype-olnánk. Böngészted a naptárt, holnap ki látogat majd meg. 

Reflexszerűen nyitom a gépet, ugrik fel a könyvjelzősávba örökített Drive, és nem mozog a Te-vezényelte kurzor… A kettő közt történtek dolgok: például, hogy fiamat várva, terhesen, elmentem egy szegedi sztárfodrászhoz, hogy erővel olyanra vágassam a hajamat, mint a tiéd: hátul fölnyírva, fejed tetején sok göndör kunkor. Hogy is képzelhettem, hogy nekem ez majd jól áll… 

2017. június, bemutatják a Katonában az általad és Térey által közösen fordított Borisz Godunovot, 25, műsoron lévő fordításaid egyikét. …Kegyetlen egy június.

 

7. eszembe jutott még valami

Hát meghalt. S minden egyéb maradt rendjében. Pedig úgy szeretném, ha valami nagy szög kiesett volna a világ küllőiből, hogy valami történt volna. – Mikszáth. Ez áll anyukám sírfeliratán. 

Annamari, ezt a mondatot most neked adom.

Szokolai Brigitta